Nincs könnyű dolga annak, akinek estéről estére végi kell nézni, ahogy emberek összeverekednek, mások meg egymásba szeretnek; akinek első randikhoz és szakításokhoz is asszisztálni kell egyszerre; akinek ugyanúgy együtt kell érezni az előléptetését ünneplővel, mint a kirúgását felejtővel. A pultos a legőrültebb embercirkusz porondmestere, és mint minden profi, ők is csak jól szeretnék végezni a munkájukat – függetlenül attól, hogy mi a pult másik oldalán milyen kedvünkben vagyunk, illetve mennyire vagyunk részegek.
Fontos leszögezni rögtön az elején, hogy mi senkit nem ítélünk el azért, amit rendel, vagy ha nem tudja, pontosan mit akar. Az olyan lenne, mintha a szerelő furán nézne a tulajdonosra, mert az nem tudja pontosan megmondani, miért hozta be az autóját. Sőt, az sem gond, ha a vendég tudja, hogy mit akar, de nem ismeri az összetevőket, és az ital nevére sem emlékszik. Éppen azért vagyunk, hogy segítsünk, és kitaláljuk, mitől fogja jól érezni magát.
Az pedig, hogy végül mi kerül a pultra, sok mindent enged sejtetni a vendégről, ami jó alap lehet egy beszélgetéshez – persze csak akkor, ha az illető nem magányra vágyik, mert a jó mixer ilyenkor természetesen magára hagyja a vendéget. A világ leggyakrabban kért itala a „Csinálj nekem valamit”, ami arra utal, hogy a legtöbb embernek elképzelése sincs arról, mit szeret. Mi ilyenkor örülünk a kínálkozó alkalomnak, és igyekszünk egy olyan italt készíteni, amivel meg tudjuk mutatni, mennyire színes és izgalmas a gasztronómiának ez az ága.
A csúcs nálam az, ha valaki egy klasszikus ital twistjét kéri, de a leginkább az vesz le a lábamról, ha valaki megkérdezi, hogy mi az én kedvenc italom, és abból rendel magának.
Szombati Zsolt, Tokio